Andrásnak nem sikerült érvényesítenie külpolitikai sikereit hatalma megszilárdításában. Számára komoly veszteséget jelentett Lodomér esztergomi érseknek 1298 januárjában bekövetkezett halála. Az új érsek, Bicskei Gergely nyíltan a pápa és a nápolyi Anjouk magyarországi érdekeit támogatta. András király hatalma megszilárdítására mégis segítséget kapott a papság egy részétől. 1298. augusztus 5-én a Bolognában tanult jogtudós, János kalocsai érsek vezetésével országos gyűlést szerveztek Pesten. A pesti domonkosok kolostorában tartott gyűlésnek fő célja az volt, hogy megerősítse a királyi hatalmat az anarchiával szemben. A gyűlésen megfogalmazott határozatokat dekrétum kiadása követte, amelyet a történészek András második törvénykönyvének neveznek. E fontos megbeszélésen nem jelent meg sem Bicskei Gergely esztergomi érsek, sem a királyi hatalommal szemben álló tartományurak. A gyűlésen megállapították, hogy az 1290-es határozatokból szinte semmi nem valósult meg. Az uralkodót lagymatagsággal vádolták, akinek határozatlansága miatt nem lehetett a korabeli döntéseknek érvényt szerezni.
A feldarabolt herceg Béla macsói herceg története a mi lett volna, ha típusú, felesleges kérdések körét gazdagítja, ugyanakkor érdekes képet ad a korabeli viszonyokról. IV. Béla király unokájáról van szó, aki 1250-ben született III. Rosztyiszlav kijevi nagyfejedelem és Árpád-házi Anna fiaként. V. István hirtelen halála (1272) után a gyermek IV. (Kun) László trónra emelésekor egyes tartományurak Bélát szerették volna királynak. Valószínű, hogy a László uralkodása alatt leépült királyi hatalom és a versengő főurak trónra is segítik, hiszen ellenkirályra akkortájt többször is igény mutatkozott, Béla pedig 1270-ben már a huszadik évét is betöltötte, így felnőttként kaphatta volna meg a koronát. 1772 novemberében, egy Nyulak-szigeti mulatozás közben viszont szóváltásba keveredett a Lászlóhoz éppen visszapártolt Kőszegi Henrikkel, aki szablyát rántott, és gyakorlatilag feldarabolta a huszonkét éves herceget. Maradványait testvére, a sziget kolostorában élő Margit (nem a későbbi szent) gyűjtötte össze, ott is temették el.