Berzsenyi Dániel A közelítő tél Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. A hegy boltozatin néma homály borong. Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész. Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait. Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke! (1804 után)
Kosztolányi Dezső: Téli alkony Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz álmos, elhaló. S az ónszin égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó. Varró Dániel: Téli szonett Hát, mondja, kedves, mért olyan fehér? Kövér szeplőit hol hullatta el? Hisz prüszköl is! Ez, kérem, csúnya jel. Magácskának megárthatott a tél. A dér bár összecsípte orrhegyét (hófödte csúcsot így az alkonyat), jót tenne most egy kis pohár konyak, pótolni bent piros nyarak hevét. Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy, az ember elfehérül, színehagy, belakja bensejét a morc hideg. E kókadás de oktalan! De gyors! Mennyivel szebb a lomha medvesors! A málnát szundikálva várni meg.
Szombaton délután az adventi koszorú harmadik és negyedik gyertyájának meggyújtásával zárult a Vízivárosi Advent. A gyertyagyújtásnál Székesfehérvár polgármestere is köszöntötte a városrész rendezvényének vendégeit és fellépőit, majd Ludvigné Izsay Szilvia református lelkész osztotta meg a résztvevőkkel adventi gondolatait. A Vízivárosi Advent záró rendezvényén elsőként a Vízivárosi Óvoda Margaréta csoportja lépett fel, majd a Rákóczi úti Óvoda és a Németh László Általános Iskola ünnepváró műsorát láthatta a közönség. Lezárult a Vízivárosi Advent 2019-es ünnepségsorozata Az idei utolsó Vízivárosi Adventen Székesfehérvár polgármestere is köszöntötte a családokat. Cser-Palkovics András polgármester egy református lelkésztől hallott gondolatot osztott meg az ünnep résztvevőivel: "Advent első hétvégéjén elindulunk és ha jól készülünk fel, ha végigjárjuk Advent lehetőségeit szívünkben-lelkünkben, akkor meg fogunk érkezni szenteste.. " A polgármester hozzátette, hogy a megérkezésben neki sokat segítenek a gyerekek: "Arra a kivételes helyzetre gondolok, hogy minden nap, amikor kinyitom a dolgozószobám ablakát 11 óra körül, akkor óvodások és iskolások műsorát hallom a Városház téri színpadról.
- mondta el az ünnepen a városrész önkormányzati képviselője. Ezt követően Ludvigné Izsay Szilvia református lelkész osztotta meg a résztvevőkkel adventi gondolatait, aki maga is a Vízivárosi Általános Iskola diákja volt.
Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint, míg borong a téli nap. Kincstári sapka rajtam, a nap fején kalap. séta egy meggyötört körúton csonkított fák, formák mindenütt a hósánc egy autót takar az ingyenkonyha egy "A" menüt lépések is csonkokban még a koldus is sietve kér foltokban út a hóban foltokban magány, eleve tél Pilinszky János: Téli ég alatt Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább nem ámitom magam, nincsen ki megsegítsen, nem vált meg semmi szenvedés, nem véd meg semmi isten. Ennél már semmi nem lehet se egyszerűbb, se szörnyebb: lassan megindulnak felém a bibliai szörnyek. BABITS MIHÁLY HALVÁNY TÉLI RAJZ Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül.... Gyere az ablakhoz, édes!
Tél, tél! fél most a gyerek s fél az üvegesházban markos marokkal nevelt gyönge virág; az anyák gondja kiköltözött az ereszekre, és sipog, sipog: leesett már az első hó irgalom és béke, béke legyen már mindenkivel. SZABÓ LŐRINC Téli fák Hegynek vitt az erdei út. Megálltam. Vacogtak a fák, jobbra-balra messze kinyílt szemeim előtt a világ: a táj, mint vén agy vértelen eszméi, úgy levetkezett és nem maradt belőle, csak a csontváztiszta szerkezet. Tél volt és csönd, még semmi hó, az esti köd gyült és oszolt, Az elmúlt nyárnak a halott jelen csak kísértete volt s az élt, a múlt, mikor arany sípot fujtak itt a rigók, a zöld nyár, melynek hült helyén most füstként szürkült a bozót. Kísértet voltam én is a felboncolt és kipreparált erdőben: szinte csontomig éreztem a csupasz halált. - Fa vagyok én is, ágbogas csontváz! - és éreztem a gúzst s hogy az idő hogy marja le rólam is a lombot, a húst. Soká és mozdulatlanúl álltam ott a dermedező csöndben... És lepattant egy ág és megmoccant a temető.
Fölnéztem: - No, menjünk... - De most rám fogta ezer fekete vasvilláját és körülállt a halott vázak erdeje. - Nono! - ráztam fel magamat és megindultam és mire elértem az első házakat, átjárt az élet melege, de tovább is, egész uton láttam még, hogy a ködön át hogy döfködtek felém fekete szarvaikkal a téli fák. Babits Mihály: Az előkelő Tél Olyan halk és hideg idő van, halk és hideg, halk és hideg: hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet. Selymesen száll ő rongyaink közt s arcba legyez, bár semmi szél... Óh láthatatlan, hűvös angyal, előkelő, gyönyörü Tél! S a hó is itt lesz nemsokára s minden egyszerre eleven. Aki rápillant ablakára, fehér apácák végtelen meneteit véli vonulni, s ki boltbul az utcára lép, lágy-fehér könnyek ostromolják kemény csomagjait s szivét. Estefelé kitisztul néha, a csillagok kilátszanak s mint gyermekek állunk alélva egy nagy karácsonyfa alatt, amelynek ágát föl nem érjük, de gyertyás fénye ránk sajog: gyertyásan és csufolva néznek a karácsonyi csillagok.