- Vígy el engem is, mert a halak kikergettek a vízből. - Hát miért kergettek ki? - Azért mert mindig csipkedtem őket az ollómmal. - No, hát gyere, ülj fel. Tovább mennek, mendegélnek, s hát az út közepén két tojás van. Megszólal az egyik tojás, s kérdi a macskától: - Hová mégy, te macska? - Megyek vándorolni. - Vígy el minket is. Nem volt maradásunk az asszonyunknál, mert azt kívánta, hogy három csirke keljen ki belőlünk, pedig csak egy van bennünk. Felültek hát a tojások a vörösrépa szekérre, s a macska hajtott tovább. Egyszerre csak rászállott a szekérre tíz fecske s tíz pacsirta. Nem is kérdezték a macskától, szabad-e, nem-e, szépen letelepedtek, s mentek ők is. Még egy jó hajításnyira sem mennek, egy csomó gombostűt találnak az úton. Kérdi a macska: - Hát ti hogy kerültetek ide? - Mi bizony úgy, hogy egy társunk megszúrta az asszonyunkat, s az asszonyunk haragjában mind kidobott az útra. - Hát akkor csak ti is üljetek fel a szekérre, gyertek velünk. Tovább mennek, mendegélnek, s estefelé egy kicsi házikóhoz érnek.
2008 októberében találkoztam először a mesemondással, és sors nem teketóriázott, elsőre belökött a mély vízbe. Induljon a mesemondás, éljen a mese, reszkessen a virtuális valóság, szárnyaljon a képzelet! Barátom már a neves alakalom előtt egy héttel bejelentette, hogy szeretne elvinni engem valahová, de akárhogyan is faggattam, a világért sem árulta volna el, hogy hová. Aztán mikor elérkezett a kérdéses este elvitt a Hagyományok Házába (akkor még nem tudtam, hogy az miféle épület lehet, aminek belépek az ajtaján), és pillanatokon belül az "Ahol a madár sem jár... " mesemondó baráti körben találtam magam. Már az elsőre megfogott a hangulat: az elején a kis lámpalázűző éneklés, aztán az ügyesebbnél ügyesebb mesemondók meséi. Majd a mesélésben rövid szünet következett és a beszélgetés közben barátom elejtette a fő-fő-főnök Agócs Gergely előtt, hogy én értek ám a meséléshez, hiszen szoktam természetvédelmi táborokban gyerekeknek mesélni. Agócs Gergely persze kapott az alakalmon, és vigyorogva mondta, hogy ez esetben a szünet után nekem is mesélnem kell.
Találatok: 7 - 9 / 60 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihirdette az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő el nem hisz. Meghallja ezt a szegé... Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egy királyfi. Szép, ügyibevaló legény volt ez a királyfi, megakadt a szem rajta, az is volt, amit a tejbe aprítson (meghiszem azt, hogy volt! ), de mikor miért, miért nem... Egyszer réges-régen, amikor még a Föld is visszafelé forgott, egy óriási sárkány megtámadott egy falut, elpusztította az összes embert, csak egyetlenegy öreg bácsikát hagyott életben. - No, holnap veled is végzek, reggelire éppen elég leszel nekem - mond... 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Ez nagy kihívás, gyerekkorban ritka képesség, így nem lehet elvárás. Időkorlát Figyeljetek a versenykiírásra, és próbáljatok meg, az abban szereplő időtartamban mesét választani. Ha nem tartjátok be a meseválasztásnál az időkorlátot, ne lepődjetek meg, ha a zsűri "leállítja" a gyereket. Azonban egy félbemaradt történet nem örömforrás, ritkán jelent a gyerek számára sikerélményt. Rövid, de eléjétől a végégig jól elmondott mesével sokkal sikeresebb lehet a mesélő gyerek! A hosszú, összetett, sokszereplős tündérmeséket 9 -10 éves korig, inkább mesehallgató szerepben ajánlom a gyerekeknek. A mesemondói tehetség, kisgyermekkorban nem az elmesélt mese hosszúságán keresztül mutatkozik meg. (Az inkább a memória minőségét mutatja). Beszéd A tiszta artikuláció, a természetes beszédritmus és hanglejtés, a jó helyen, megfelelő időtartamban megtartott szünetek, hangsúlyok emelik a mesélés értékét. Gesztusok, mozgás A gesztusok szempontjából számomra csak a belülről, spontán jövők elfogadhatók. A betanított, mesterkélt mutogatástól és mozgástól, kiráz a hideg.
Viselet Mindig szívesen gyönyörködöm a mesemondó gyerekek népviseletében, de soha nem befolyásol a befogadásban. Zsűritagként, hacsak nincs a szempontok között megadva, a pontozásban sem. Ha a gyereknek van, szívesen hordja, természetesen mozog benne, örömmel viseli, akkor mondjon abban mesét. Ha nincs viselete, nem szívesen veszi fel, semmiképp nem szabad erőltetni. Szó szerinti mesemondás "A mese az élőbeszéd művészete". A meseszerkezet megtartása, a mese nyelvi sajátosságainak, a mesei formuláknak és fordulatoknak a megőrzése fontos szempont, de nem kell A-tól Z-ig, szó szerint megtanulni a mesét. Szabadon, örömmel, saját hangon, természetesen, de kifejezősen meséljünk! Egyéni ötletek A jó mesemondó olykor improvizál is, ilyenkor beépíti a körülötte zajló eseményeket, reagál azokra. Kommunikálni próbál a környezetével, "kiszól" a meséből. A mesemondást a hallgatóság figyelme is befolyásolja, alakítja. Ez azonban, csak akkor élvezetes, ha jókor, jót szól a mesélő, ha a kapcsolat közte a és a mesehallgatók között valódi, ha a kitérő után a mesélő vissza tud térni a mesébe és hallgatóit is vissza tudja hozni oda.
MIÓTA HARAGSZIK A KUTYA A NYÚLRA? A SZEGÉNY EMBER ÉS A RÓKA AZ EMBER A LEGERŐSEBB A BÉKÁK ÉS A GÓLYA PIROSMALAC A SZEGÉNY CSIZMADIA ÉS A SZÉLKIRÁLY A KEREK KŐ A HARANGOK SZAVA A TÖVISDISZNÓ A KISKUTYA NEVE A SÓ TÜLÖKVÁR A SZORGALMAS ÉS A REST LEÁNY AZ ÖREGEMBER ÉS A POKRÓC A SZÉL ÉS A NAP KINEK KÖSZÖNT A SZEGÉNY EMBER?