Megdöbbentő hasonlóságokat fedeztek fel a tinédzser fiatalok és kutyák között. A kutatók megkérték az ebek gondozóit, hogy osztályozzák az állatok különböző viselkedésmódjait, melyek a diszharmonikus kutya-oktató kapcsolatot tükrözték. Ilyen volt a szeparációs szorongás és az állandó követés az állat részéről. Azok a négylábúak, akik kifejezetten magas pontszámot értek el a teszteken, általában hamarabb léptek be a kamaszkorba, mint azok, akiknek kiegyensúlyozott volt a viszonyuk az oktatójukkal. Ez azért érdekes, mert egy 2008-as kutatás alapján a lányok, akiknek családjukkal ápolt kapcsolata bonyolult és érzelmileg megterhelő, szintén gyorsabban serdülnek, mint azok, akik ezen a téren szerencsésebbek. Ne is álmodj a tökéletes engedelmességről! A tinikutyák gyakran engedetlenséggel honorálják az érzelmi bizonytalanságot, mely egyébként szeretett gazdijukhoz fűzi őket. A kommunikációs félreértések, a tisztázatlan elvárások és a csapongó érzelmek gyakran összezavarhatják a kutyusokat, egyik pillanatban imádják az embert, másikban mintha semmit se jelentene nekik.
A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója. Az okozza, hogy a kicsi előtt hirtelen kitárul a világ: eddig a mozgásához a mi segítségünket igényelte – most viszont már tud legalább kúszni (vagy mászni), ezért magától el tudja érni a játékokat, elindul a lakásban és elkezdi felfedezni a korábban ismeretlen helyeket is, feláll és ezért más szemszögből látja a világot és a tárgyakat, egyre ügyesebb és önállóbb… …ez pedig megrémiszti. Egy Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülöttkortól kb 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik.
A babád hamarosan megtanulja: ha elmész, vissza is jössz. Mi a helyzet a búcsúzással? Kiosonsz, amikor nem lát téged? Folyamatosan integetsz neki még a távolból is, netán sírsz is elváláskor? Gondold ezt át! Egy gyors puszi és ölelés csodákra lehet képes. Ha nem csinálsz nagy ügyet az elszakadásból, ő sem fog. A cikk forrása itt.
Nem emiatt ébred fel. Általában valami más miatt kel (betegség, fogzás, izomfejlődés, túl sok élmény nappal, stressz). Viszont, ha a tünetek éjjel is jelentkezhetnek, ami abban nyilvánul meg, hogy éjjel is ragaszkodik anyához, vele szeretne lenni, csak ő nyugtathatja meg, és csak a megszokott módon. 2. Gond-e, ha nincsenek tünetek? Egyáltalán nem gond. Nyugodtabb, nagyon kiegyensúlyozott gyerekeknél előfordulhat, hogy egyáltalán nem mutatnak erőteljes szeparációs tüneteket, vagy teljesen elmaradnak. 3. Gond-e, ha csak később jelentkeznek a tünetek? Vannak olyan babák, akiknél teljesen kimaradnak a 6 hónapos kor körüli időszakra jellemző tünetek, különösen, ha nagy a család, sok ember veszi körül a kicsit. Olyan is előfordulhat, hogy csak 1 éves kor után vagy csak másfél-2 éves korban jelentkeznek elsőként szeparációs tünetek, valamilyen változás hatására. 4. Ha nem anyás a kicsi, nem kötődik? Az "anyásság", azaz az, hogy a baba mindenhova utánad megy, nem enged el, annak a jele, hogy nem bízik magában, nem bízik a világban, vagy abban, hogy ha elmész, vissza is térsz.
Adj neki időt, hogy kényelmesen érezze magát az új helyzetben is. Mielőtt egyedül hagynád a bébiszitterrel, töltsetek el sok időt együtt, hármasban is. Amikor pedig először mész el otthonról, akkor is kérd meg a bébiszittert, hogy 30 perccel azelőtt érkezzen meg, mielőtt neked menned kell, így a baba megszokja a jelenlétét, mielőtt te kilépnél az ajtón. Mindig köszönj el. Mindig adj neki puszit és öleld meg, mielőtt távoznál, és mindig mondd el neki, hogy visszajössz. Ne húzd sokáig a búcsúzkodást. Állj ellen a kísértésnek, hogy a hátsó ajtón surranj ki titokban, mert a baba attól lesz ideges, ha azt hisz, csak úgy eltűntél. Legyél jókedvű. A babád megérzi, ha rosszul érzed magad. Ha még sírni is kezd a babád, te ne sírd el magad és ne legyél ideges - legalább addig ne, amíg lát téged. Az elválás mindkettőtöknek nehéz. De nyugodj meg, a bébiszitter valószínűleg arról fog beszámolni később, hogy a babád még azelőtt abbahagyta a sírást, hogy te kiléptél az utcára. Ha egyszer elmész, menj is el!