Az a sematikus interpretáció, miszerint volt a gonosz ellenség akik ellen harcolt az önfeláldozó, hősies hazáját védő szovjet nép már a múlté. Ma árnyaltabban dolgozzák fel azt a tragédiát, amit az a háború az emberekre zúdított. Sok dologról nem lehetett szólni a szovjet időkben, A háború című alkotás is egy ilyen témát vet fel, azoknak az asszonyoknak a sorsát, akik közeli kapcsolatba kerültek a megszállókkal. A film az igen komor téma ellenére nem a borzalmakra helyezi a hangsúlyt, hanem emberi sorsokat tár a néző elé. Az alkotók a filmben szereplő összes asszony iránt a nézők szimpátiáját igyekeznek (szerintem sikerrel) felkelteni. Minden asszony valamilyen módon áldozat volt. Természetesen egy játékfilmtől nem lehet elvárni, hogy a valóság kiegyensúlyozott tükre legyen, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy voltak aljas kollaboránsok is. Ebben a filmben csupán egy rövidke utalás tesznek arra, hogy ilyesmi is megesett, nevezetesen egy mondat Anya szomszédjáról, a feljelentőről. A film csúcspontja a győzelem megünneplése.
Vitsin Georgy játszott. Abban az időben a színész nem negyven volt. A film szintén Vladimir Efimov, Konstantin Sorokin, Taisia Litvinenko, Sergey Sibel szerepelt.
Az RDSZ–1 is hasonló pusztító erővel rendelkezett, mint a Nagaszakira ledobott bomba: 22 kilotonnás, azaz 22 ezer tonna TNT felrobbanásának megfelelő erővel rendelkezett. Az első szovjet atombomba-robbanás gombafelhője 1949. szeptember 29-én Fotó: Sovfoto / Universal Images Group / Getty Images Az Egyesült Államok azonban nagyon hamar rájött, hogy az amerikai atommonopólium véget ért. Egy WB–29 időjárási megfigyelő és kémrepülőgép ugyanis levegőmintákat szolgáltatott a szovjet légtérből, Japánból Alaszkába repülve. A minták elemzése során kiderült, hogy a Szovjetunió nukleáris robbantást hajtott végre. Ez meglepte a nyugatiakat, ugyanis az amerikai hírszerzés 1953-ra, míg a brit 1954-re várta a szovjet atombombát. Noha Sztálin arra adott utasítást, hogy évi tíz darab atombombát állítsanak elő, mindössze kettő vagy három további kísérleti példány készült az RDSZ–1-ből. Jól mutatja az eszközök kísérleti voltát, hogy nemcsak ezek, hanem utódjuk, az RSZ–2 sem került rendszeresítésre. Az első rendszeresített atombomba az 1951-ben letesztelt és 1953-ban a Távolsági Bombázóerőkhöz rendelt RDSZ–3 volt.