( Róm 8, 13) Jézus lelke nem tűr a szívünkben társbérletet. A bennünk megéledő Jézus maga űzi ki ostorral a régi lelkünknek azt a maradékát, amely ellenáll neki. Hagyjuk, hogy így legyen! Sőt, ne csak hagyjuk, hanem várjuk és segítsük is. Így teremtődik meg bennünk magunkban Isten Országa ( Lk 17, 21). ) Bevezetés. Ennek a félévnek az írásai a tízparancsolatról szólnak. Az első parancsolat kapcsán ("Én vagyok az Úr, a Te Istened. Ne legyen más Istened! ") a keresztény identitásról írtam. A második és harmadik parancsolat ("Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! ") értelmezése során Isten valódi tiszteletének a fogalmát jártam körül. A negyedik parancsolat ("Tiszteld atyádat és anyádat"! ) kapcsán arra is választ kerestem, hogy mitől lesz egy beszélgetés meghatározó valakinek az életében? A válasz kulcsfontosságú fogalma a másik (így például: a szüleink) tiszteletére való nyitottság. Az ötödik parancsolat ("Ne ölj! ") átgondolásakor megmutattam, hogy milyen sokféleképpen lehet ölni a mindennapokban, és hogy kit ölünk meg akkor, amikor képtelenek vagyunk a megbocsátásra.
A kötet egyébként világszerte milliós számban fogy, több országban vezető pozíciót foglal el a sikerlistákon. Hazánkban eddig – szerencsére – nem kapott akkora nyilvánosságot, nekünk Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő hívta fel a figyelmünket a könyv létezésére, és ő csak véletlenül találkozott vele egy könyvesboltban. Elátkozott tudások Tarjányi nem leplezi, hogy cseppet sincs elragadtatva a könyv megjelenésétől. Szerinte a könyv olyan – szaknyelven szólva - "elátkozott tudásokat" tartalmaz, melyeknek semmi keresnivalója egy átlagos halandó agyában. "Az elmúlt években a hivatalos szervek számtalan alkalommal felhívták a figyelmet arra, mekkora probléma, hogy az interneten fellelhetőek olyan praktikák, melyek elsajátításával egyszerűen lehet bombát készíteni. Vagy, hogy hogyan kell különböző támadásokat előkészíteni" – magyarázta a biztonságpolitikai szakértő. Tarjányi szerint megdöbbentő, hogy a könyvesboltokban hol a sport, hol a hobbi könyvek közül leemelhető a kötet, melyet egyfajta túlélőkönyvként reklámoznak.
Bár elsőre lehet, hogy kicsit sarkított és eléggé durva, de valahol mégis csak elgondolkodtató, hogy a mai magyar média napi szinten azt nyomatékosítja és azt hajtogatja, hogy hogyan öljük meg szeretteinket, barátainkat vagy éppen rosszakaróinkat. Se szeri se száma a millió bugyutábbnál bugyutább sorozatnak, amelyek halomra ontják az ötletet: hogyan ölj meg egy embert. Miért van az, hogy napjainkban a vezető kereskedelmi csatornák úgy gondolják, hogy az emberek szeretik gyilkolni egymást? Bár nagyon sok az ellentét az emberek között és még több a feszültség, de ezt valahogy nem pont az agresszióval és a brutális gyilkossági javaslatokkal kellene levezetni. Bajod van a munkatársaddal? Sebaj! Várd meg míg egyik este sokáig dolgozik, lopakodj utána a sötét utcán vágd fejen valami nehéz tárggyal és öld meg. A gyilkosság kivitelezésére is számos ötletet ajánlanak: fojtsd meg, vágd el a torkát, akaszd fel, vágd le valamelyik testrészét és hagyd elvérezni, erőszakold meg előbb aztán végezd ki, stb-stb… Millió brutális megoldást láttunk már és ezeket minduntalan újra előrángatják.
Létezik egy megteendő jó, mely elgondoltatott mindannyiunk számára, mindenkinek megvan a sajátja, mely egészen önmagunkká tesz bennünket. "Ne ölj! " – ez felszólítás a szeretetre és az irgalomra, felszólítás arra, hogy az Úr Jézus szerint éljünk, aki életét adta értünk, és feltámadt értünk. Egyik alkalommal megismételtünk együtt itt, a téren egy szent embertől (Szent Alberto Hurtadótól) származó mondatot ezzel kapcsolatban, ez vélhetően segít majd nekünk: "Jó dolog nem tenni rosszat, de rossz dolog nem tenni a jót! " Állandóan tennünk kell a jót! Mindig többet! Őneki, az Úrnak, aki azáltal, hogy emberré lett, megszentelte emberi létünket; őneki, aki vérével felbecsülhetetlen értékűvé tette azt; őneki, "az élet szerzőjének" (ApCsel 3, 15) köszönhetjük, hogy valamennyien az Atya ajándékai vagyunk. Őbenne, az ő halálnál is erősebb szeretetében, és a Lélek erejében, akit az Atya nekünk ad, a "Ne ölj! " kifejezést az életünk szempontjából legfontosabb felszólításként fogadhatjuk: vagyis a "Ne ölj! "